Reggel azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nagynehezen eltántorogtam az íróasztalomhoz és elkezdtem keresgélni a fiókban. Mikor megtaláltam a fejfájáscsillapítót kivettem belőle egy szemet, de mielőtt bevettem volna, eszembe jutott, hogy előbb ennem kellene. Megettem a műzli szeletet, amit anya tegnap tett az asztalomra majd bevettem a gyógyszert. Kicsit megigazítottam a hajamat majd lementem.
- Jó reggelt!- köszönök a kanapén ülő Rocky-nak és Ratliff-nek.- Ti hogyhogy itt vagytok?- kérdezem.
- Nézz csak be a konyhába- mondja Rocky és tovább keresgél a Tv-ben. Otthagytam őket és bementem a konyhába, de ahogy megláttam, hogy Riker és a csaja egymást falják inkább kimentem.
- Mindent értek- ülök le Rocky mellé.
- És ez megy fél órája- mondja Ell, mire elfintorodok.
- Itt a kaja!- jön be Rydel- Szia Mollee- köszön.
- Szia!- köszönök vissza. Delly be akarta vinni a konyhába a szatyrot de megállítottuk.- Mi itt eszünk!- pakolom ki a szatyorból, ami nekünk kell.
- Ne legyetek már ilyen bunkók!- veszi ki a kezemből a zsemlét pont, mikor bele akartam harapni.
- Mi vagyunk a bunkók? Az a csaj egész reggel Riker torkában van a nyelvével- mondom idegesen.
- Szeretik egymást fogadd el! És most mind a hárman bementek a konyhába mosolyogva, és Riker kedvéért normálisak lesztek Kitty-vel- parancsol ránk.
- Szóval így hívják!- állapítja meg Ratliff, mire Rydel felrántja a kanapéról. Ránézek Rocky-ra, aki csak vállat von, mire nyöszörögve felkelek. Közben Ross és Ry is lejöttek a lépcsőn és bevonultak a konyhába. Rocky előreengedett és közben még jobban összetúrta a hajam.
- Igazad van!- néz felénk Riker csaja, Kitty vagy mi a neve majd visszafordul Riker-hez.
Segítettem anyának megteríteni ésközben apa észrevette a kezem.
- Mi történt a kezeddel?- kérdezi.
- Semmi, csak tegnap este egy jeges pohár elvágta. De Curt segített, szóval semmi bajom- vonok vállat.
Már mindenki az asztalnál ült csak én nem. És nem is volt lehetőségem leülni, ugyanis drága Kittyke elfoglalta a helyem.
- Bocsi, de a helyemen ülsz- mondom, mire felnéz.
- Oh, bocsi. De ha hozol ide egy széket, akkor elférsz- mondja.
- Biztos, hogy nem! Húzz a helyemről kurva!- kiabállok rá.
- Mollee Gray, azonnal kérj bocsánatot!- szól rám anya.
- Igazad van, anya! Bocsi! Maradj csak nyugodtan. Remélem elfér a hatalmas nagy segged a székemen- rúgok bele a szék lábába, mire az majdnem felborul. Riker idegesen, Rydel döbbenten néz felém, anya kiabáll, Rocky, Ry, Ross és Ell röhögnek én meg csak szépen nyugodtan kisétálok, mintha semmi sem történt volna.
- Mollee!- kiállt utánam Riker, de én csak bemegyek a szobámba.- Mégis mi a jó büdös francot képzelsz?- kérdezi dühösen.
- Én mit képzelek?! Nem az én nyelvem van egész reggel a pasim torkában, ráadásul a konyhában! A konyhában!- hangsúlyozom ki a "konyha" szót.
- Nem is ismered őt! Meg sem próbálsz normálisan viselkedni vele! Az az én pólóm?- akad meg a pólómon a szeme, mire a hasam elé teszem a kezem és a plafont kezdem bámulni.- Egész végig nálad volt?!- akad ki mégjobban.
- És akkor mivan?- kérdezem.
- Riker!- jön be Kitty. Na már csak ő hiányzott.- Ne veszekedjetek. Biztos csak ideges. Én is az lennék az ő helyébe- mondja.
- De ez akkor sem megoldás- mondja dühösen Riker.
- Beszélhetnék vele négyszemközt?- kérdezi, mire Riker kimegy. Na ez kellett még nekem. Kettesben maradni ezzel a kurvával, akinek ki tudja hány pasia van még Riker-en kívül.
- Mit akarsz?- ülök le az ágyamra unottan.
- Tudom mit érzel. És őszintén szólva csodállak- mondja, mire meglepetten nézek rá. - Nem is értem hogy tudsz itt élni- folytatja.
- Már vagy három éve itt lakom- mondom értetlenül.
- Épp ezaz! Én szakítás után nem bírok az exemmel még köszönni sem. Te meg együtt élsz vele. Bár szerintem még össze fogtok jönni, azután, amit ma reggel csinált, mikor bejöttetek a konyhába- mondja, mire felállok.
- Te mégis mi a francról beszélsz?- kérdezem.
- Hát Riker mondta, hogy te Rocky volt barátnője vagy- mondja Kitty, mire mégjobban elkerekednek a szemeim. MIVAN?! Hogy én és Rocky?! Eleve rokonok vagyunk.
- Neked Riker azt mondta, hogy Rocky és én jártunk?- kérdezem vissza, mire bólint. Ezt nem hiszem el. Ezzel tuti, hogy le akart tagadni.
- Kimennél légyszíves?! Át szeretnék öltözni!- mondom, mire kimegy. Gyorsan átöltöztem, megmosakodtam, írtam egy SMS-t Curt-nek, majd fogtam Riker összes pólóját, ami nálam volt és elindultam le a lépcsőn. Megálltam a kanapé előtt, ahol a többiek ültek és hozzávágtam Riker-hez az egyik pólóját, a többivel pedig elindultam a medence felé.
- Mit művelsz?- kiabáll utánam Riker, mire belevágom az összes pólót a medencébe.- Megőrültél?- fut utánam.
- Ugorj utánuk! Remélem belefulladsz!- kiabálok rá. - És ajánlom, hogy elmond a barátnődnek az igazat!- indulok a garázy felé, de visszafordulok.- Tudod mit? Nem is kell elmondanod az igazat! Mert mostantól én tagadlak le!- mondom majd újra elindulok. Becsapom magam mögött a garázs ajtaját és lerántok egy dobozt a polcról. Előveszem a deszkámat, a dobozból egy kereket és csavarhúzót majd az egyik álványra teszem a deszkát és leszerelem róla a kereket. Ezzel is volt egy kis bajom, ugyanis az idegesség és a bekötött kezem miatt nem tudtam csavarozni.
- A kurva életbe!- csapok rá az álványra.
- Pihentetni kéne a kezedet- hallom meg Curt hangját magam mögül.
- Meg kellene csinálnom a deszkámat, nagyon viszket a kezem, elegem van Riker-ből és igen, pihentetnem kéne- dobom el a csavarhúzót.
- Segíthetek megcsinálni a deszkádat, de Riker az Riker marad- mondja miközben tépegetem a kötést.- Ne piszkáld, mert összekötöm a kezeidet- mondja, mire elmosolyodom.
- A szüleim úgy tudják, hogy egy jeges pohár vágta el a kezemet és nem sörös üveg, az apám meg pont itt jön- hadarom halkan- Szia, apa!- köszönök az említett személynek.
- Sziasztok! Curt, nagyon köszönöm, hogy elláttad Mollee kezét.- mondja.
- Semmiség- mondja Curt. Apa csak bólint majd visszamegy. -Mikor akarod elmondani, hogy járunk?- kérdezi Curt.
- Pár nap múlva. Előbb Riker és Kitty kapcsolatán legyenek túl- lépek közelebb hozzá és megcsókolom.
- Nem örülnek neki?
- De. Csak most van min vitázni Riker-rel és ha ost mondom el, akkor később nem lesz min- nevetek, mire Curt furán néz. - Mindegy. Majd elmondom nekik- ölelem meg. - Menjünk deszkázni- kapom fel az említett tárgyat, majd megfogom Curt kezét és elindulunk a parkba.
- Sziasztok!- állunk meg James és Brad előtt. Brad mosolyogva visszaköszönt, de James arcán a teljes kiakadás volt.
- Mióta jártok?- mosolyog Brad.
- Tegnap este óta- mondja Curt.
- Riker mit szólt?- kérdezi.
- Nem tud róla. Sőt még senki, csak ti- mondom.
- De jó nekünk!- pattan fel James és elmegy. Elengedtem Curt kezét és utána mentem.
- James, álj már meg!- kapom el a kezét, mire megfordul.- Zavar, hogy Curt-el vagyok?- kérdezem.
- Igen Mollee! Zavar! Neked tényleg nem tűnt fel, hogy mi van?!- néz rám és szemében a düh, csalódás, szomorúság égett.
- James a barátom vagy. Rád mindig szükségem lesz- mondom.
- Úgy tudtam Curt is csak a barátod. De ezek szerint tévedtem. De minek is járnál egy drogossal nemigaz?- kérdezi erőltetett nevetéssel.
- De te nem is drogozol...- mondom, mire leesik. - James, ugye nem?!- kérdezem de ő csak elfordul és elindul. - James, miért nem mondtad?- megyek utána.
- Nem drogozok. Csak drogoztam. Még mielőtt megismertelek.- hajtja le a fejét.
- De miért?- kérdezem.
- A szüleim folyamatosan hazudtak nekem, veszekedtek és nekem elegem volt az életből- válaszolja. Amióta ismerem James-t nem nagyon beszélt a szüleiről. Szinte soha nem említette őket. Mindig a nagyszüleihez ment haza. Nem tudtam, mit mondjak, ezért csak szorosan átöleltem.
- Én mindig itt leszek neked! Nekem bármit elmondhatsz- nézek rá, mire bólint, majd újra megölelem.
- Én is melletted leszek, ha elmondod Riker-nek, hogy Curt a pasid- mondja, mire elnevetem magam. Visszamentünk a többiekhez, mire James Curt-höz lépett.
- Ha megbántod... én csinállak ki, nem Riker- mondja.
- Arra nem lesz alkalom- karol át Curt.
- Ti is látjátok, amit én?- néz a távolba Brad, mire megfordulok. Két nagyon ismerős személy sétáltak a parkban, kézenfogva.
- Mollee, azok nem...- kezdi James, de én még mindig próbáltam felismerni a két személyt. Már meg akartam kérdezni, hogy kik azok, mikor...
- Nee, nem nem és nem! Ez nem lehet!- indulok el, de Curt visszaránt.
- Most meg mi a bajod?- kérdezi.
- Te vak vagy? Nem látod?!- mutatok a két személy felé.
- Ezek szerint, nem csak titeket hozott össze a tegnapi buli- mosolyog Brad.
- Ez így nem jó. Nem járhatnak- akadok ki.
- Miért nem? Szerintem aranyosak- mondja Curt.
- Odamegyek!- indulok el. A többiek követtek és próbáltak visszatartani, de nem sikerült.- Mikor akartátok elmondani?- állok meg Ross és Maia előtt.
- Mollee, én el akartam mondani, csak egy kicsit később- mondja Maia.
- Persze- vágom rá.
- Várj csak egy kicsit! És te, mikor akartad elmondani, hogy Curt-el jársz?- kérdezi Ross felvont szemöldökkel. Nem válaszoltam csak némán álltam előtte. - Na látod!- mondja.
- Maia, nem járhatsz Rossal- kezdem.
- Ne akard már megszabni, hogy kivel járhat, és kivel nem!- mondja Ross.
- Nem akarom, de veled nem járhat! Te túl... túl...- keresem a szavakat.
- Sexy?- szól közbe Ross.
- Bunkó vagy!- vágom rá, mire összehúzza a szemöldökét.
- Mollee, nagyon kedves vagy, hogy aggódsz, de nem kell. Ross és én tényleg megtaláltuk az összhangot és boldogok vagyunk- mondja Maia.
- De, ha egyszer, EGYSZER- fordulok Ross felé majd vissza- megbánt, én kinyírom- mondom, mire Maia megölel. - Tudom ám, hogy hol laksz- mondom Ross-nak, mire csak elmosolyodik.
- Otthon tudják már?- kérdezem, mire mind a ketten megrázzák a fejüket.
- Elmondjuk közösen?- szólal meg Curt, mire félve bólintunk. Lássuk csak, mitől is féltünk. Maia szerintem a szülőktől, bár nem kellene, hiszen anyáék mindig is, ilyen lányt szerettek volna Ross-nak. Ross Maia szüleitől, ami érthető volt, hiszen Maia szülei, nem nagyon bírják a sztárokat. Curt Riker-től, én pedig... szintén. Bár tudom, hogy Riker nem fog neki örülni, semmi nem állhat közém és Curt közé.
Elindultunk haza, viszont James-ék maradtak, ugyanis ebből a balhéból, inkább kimaradnak. Ami csoda, ugyanis mindig minden balhénak ők a fő okozói.
Hazaértünk és bementünk a nappaliba, ahol Rocky-ék videójátékoztak.
- Hol van Riker?- állok meg előttük.
- Hármat tippelhetsz- néz rám Rocky, mire fintorogva elindulok a szobája felé.
- Riker, tudnál jönni egy kicsit?!- kopogok be.
- Most nem- szólal meg bentről.
- De szeretnénk valamit mondani -forgatom a szemem.
- Mollee, akadj már le rólunk!- nyitja ki az ajtót.
- Hidd el, lefogok. Gyere le!- megyek vissza a nappaliba.
Ross, Maia, Curt és én állva maradtunk, a többiek leültek. Pár perc múlva megjelent Riker is a... a csajával.
- Téged hívtalak, nem a kurvát- mondom.
- Mollee!- szól rám anya. Nem hiszem el, hogy ebben a házban csak én tartom pénzéhesnek ezt a csajt.
- Oké, akkor kezdem én!- jelenti ki Ross- Maia és én, tegnap óta együtt vagyunk!- mondja Ross.
- Aminek Mollee, nem örül- mondom, mire Maia szúrósan rámnéz.
- Miért nem, hiszen ez nagyon jó hír!- mosolyog anya. Na most komolyan mindenki ellenem van?!
- Akkor most én mondok valamit- kezdem. - Tegnap este, nem csak Maia és Ross jöttek össze. Curt és én is- nézek az említett személyre mosolyogva- És nem érdekel, hogy ez valakinek nem tetszik, akkor is vele fogok maradni- nézek a kanapé felé.
- Ez viszont Riker-nek nem tetszik- áll fel Riker.
- Kihitte volna- forgatom a szemem.- Megmondtam! Nem érdekel a véleményed! Megkértél, hogy akadjak le rólad, és Barbie-ról, akkor most te is rólunk- mondom.
- A neve Kitty és felejsd el, hogy én ezt jó szemmel nézem! Haver, megmondtam, hogy bárkit, csak a húgomat ne- néz Curt felé.
- Én meg megmondtam, hogy bárkit, csak egy Barbie babát ne! És tényleg? Most a húgod vagyok. Chh. Reggel még Rocky volt csaja voltam, de ezek szerint... mostmár nem. Letagadtál és ezt soha az életben nem fogom megbocsátani neked- mondom és felmegyek a szobámba. Megkerestem a pulcsimat és lementem. Pont, mikor leértem, akkor hallottam meg azt a mondatot, ami a világon a legjobban fájt.
- Mollee egy buta kislány! Nem tudja, mit csinál- mondja Riker. Ez a mondat, úgy fájt, mintha valaki meglőtt volna.
- Buta kislány?!- szólalok meg, mire mindenki felém néz.
- Mollee, nem úgy értette- áll fel Rydel.
- Hagyd Rydel, tudom, hogy úgy értette. Tudod Riker,- nézek mélyen a szemébe- Soha az életben, nem érdekelt, hogy ki mit mond rólam, csak az, hogy te mit gondolsz. De mostmár tudom, hogy miért tagadtál le... mert egy buta kislány vagyok- mondom majd otthagyom őket. Megfogom a deszkám és kirohanok a házból. Felugrottam a deszkámra, és próbáltam minél gyorsabban eltűnni onnan. Nem akartam hallgatni Rydel tanácsait, Riker dumáját, Rocky poénjait. Most csak egy dologra volt szükségem.
- Gyertek velem!- állok meg James-ék előtt, majd újra elindulok.
- Mi történt?- követnek.
- Semmi- gyorsulok tovább. Megérkeztünk egy régi, elhagyatott házhoz, ahol már évek óta nem él senki.
- Mollee, ne csinálj hülyeséget!- fogja meg a csuklómat James.
- Annyiszor hallottam már ezt a dumát, de most jöttem rá igazán, hogy nem kell vele foglalkoznom. Hiszen minek akarok én szót fogadni Riker-nek?! Hiszen csak az unokatesóm. Minek fogadjak szót neked?! Csak a haverom vagy! Minek fogadjak szót Stormie-nak és Mark-nak?! Hiszen nem a szüleim. A szüleim meghaltak- sziszegem mérgesen az utolsó szót- MEGHALTAK!- ordítom bele a világba.- Nem érdekel semmi és senki! Soha többé senki, SENKI, nem parancsolhat nekem!- megyek be a házba.
Ideges és szomorú is voltam egyszerre. Fogtam a házban talált baseball ütőt, és egy hatalmasat belevágtam, a már omladozó falba. Miután belevágtam, egyesével kezdtem el kiszedni a téglákat, így egy hatalmas lyukat hagyva a falon.
- Mollee, a riasztó!- kiabáll rám James, miközben folyamatosan visít a riasztó.
- Húzzunk innen!- lép be Brad. James megragadta a kezemet és kihúzott. Kint elengedtem a kezét és az ellenkező irányba kezdtem futni. Már messzebb voltam a háztól, mégis hallottam a visító hangot. De ez már nem a ház volt... Nem először gabajodtam össze a rendőrséggel. Régóta flörtölünk már egymással. Volt néhány randink. Többször összezördültünk, aztán megint kibékültünk, de mostanáig... nem tartottam tartós kapcsolatra. Abbahagytam a futást, és mostmár csak gyalogoltam.
- Mollee, ne feszísd túl a húrt!- szólal meg a rendőr a mögöttem jövő autóból, mire forgatom a szemem, majd újra sprintelni kezdtem.
Dehát, az emberek változnak. Éreztem, hogy a viszony, most komolyra fordul...
